Az egész ott kezdődött, hogy szeptemberben hatalmas tanácstalanságban voltam a jövőmmel kapcsolatban. Hova menjek mesterre? Nagyon sok lehetőségem volt. Maradhattam volna Lyonban még két évet, megpróbálhattam volna párizsi egyetemeket, vagy mehettem volna külföldre is egyenesen mester-szakra. Sőt, azt is csinálhattam volna, hogy nem megyek mesterre, hanem elmegyek külföldre (mármint Franciaországon kívül) önkénteskedni vagy dolgozni. Az igazat megvallva, egyikhez sem volt kedvem, és fogalmam sem volt, melyik a legjobb választás. Abban biztos vagyok, hogy antropológiát szeretnék tanulni és kutatni szeretnék a jövőben is, de a nagy kérdés az volt, hogy hol és mit. Mesterszakon ugyanis végig kutatómunkát kell csinálni, abból írjuk a diplomamunkát a második év végén. Jó témát pedig nem olyan könnyű találni.
A tanácstalanságom kellős közepén történt
az, hogy szeptember elején együtt mentem haza „Professor Giustival” (amúgy
Jean-Paul a keresztneve), a volt portugál tanárommal, akivel mindig is imádtuk
egymást, már első évtől kezdve minden évben tanított. Mikor meséltem neki, hogy
nem tudom, mihez kezdjek az életemmel, megkérdezte: „Miért nem mész Brazíliába? Ott rengeteg dolgot kutathatnál.” Ez a
gondolat pedig nem hagyott nyugodni, úgyhogy elkezdtem utánajárni a
lehetőségeimnek. Először elmentem a Journée de la Mobilité Internationale-ra,
vagyis a Nemzetközi Napra, aminek keretében bemutatták a rengeteg lehetőséget,
melyik országba mehetünk, mennyi időre, stb. Itt eldöntöttem, hogy én ezt meg
szeretném próbálni, már csak a pénz volt kérdéses. Ha nagyon sokba kerül, akkor
nem megyek sehova – most, hogy már 90%-ban önállósodtam anyagilag, nem fogok
anyáéktól pénzt kérni semmi ilyesmire. Beszéltem a
tanszékvezetőnkkel, ő biztosított, hogy kapni fogok kint havi 500-600 euró
ösztöndíjat (ami több, mint amit itt kapok most), amiből teljesen jól meg lehet
élni Brazíliában. Ezen nagyon felbátorodtam, így igazából "csak" a repülőjegyre
kell összeszednem a pénzt (az is pont elég drága), plusz egy-két hónap kint létre, amíg nem kapom meg
az ösztöndíjat. Azt pedig megpróbálom év közben félretenni a keresetemből,
plusz nyáron is dolgozni fogok, ha kell.
Lényeg a lényeg, egyszer csak azt vettem
észre, hogy akármikor beszélek Brazíliáról, vagy csak ha rá gondolok is,
akaratlanul mosolyra húzódik a szám, csillog a szemem. Így hát eldöntöttem,
hogy megpróbálom. Hetek kellettek hozzá, hogy minden papírt (motivációs levél,
önéletrajz, ajánlólevél, nyelvi szintről igazolás, stb.) összeszedjek és
aláírassak, de sikerült. Így elvileg a mester-szakot hivatalosan a Lyon2-n csinálom, de a két évből egyet Brazíliában tanulok a csereprogram keretében.
 |
| ezen a térképen látszik, hol van pontosan Curitiba |
Az elsődleges úti cél pedig Curitiba lett,
ez Paraná államban van, Sao Paulotól délre. Azért ezt a várost választottam,
mert itt élnek rokonaim, akármilyen hihetetlen. Az apai nagymamám nővére
ugyanis 1956-ban emigrált Brazíliába, és Curitibában élt nagyon sokáig. A fiai
és az unokái azóta is ott vannak, ezen kívül rengeteg magyar barátja is.
Curitibában meg úgy általában Dél-Brazíliában sok magyar él. Egyrészt
rettenetesen szeretném megismerni ezeket a távoli rokonaimat (a nagy részük már
egyáltalán nem beszél magyarul, emiatt nem is nagyon jártak Magyarországon),
másrészt Brazília azóta nagy álom volt nekem, mióta elkezdtem portugált
tanulni, és most úgy néz ki, végre valóra válhat.
Ezen kívül a kutatásom témája is
megoldódott, a tanszékvezetőm egyből lecsapott a témára, kutassam a magyar
(vagy kicsit szélesebb körben a Kelet-európai) migráció nyomait, azt mondta, ez
egy kevéssé kutatott téma, emiatt értékes lesz a munkám. Engem pedig nagyon
érdekel úgy alapból a migráció téma, ez meg egyenesen tökéletes, mert nagyon
szeretném megismerni ezt a részét a családomnak, így két legyet ütök egy
csapásra tulajdonképpen.
A második helyen megjelöltem azért Sao
Paulot, mert ott több barátom is él, emellett az Universidade de Sao Paulo egy jó egyetem, sok helyről hallottam.
És végül, ha egyáltalán nem sikerül valami
miatt Brazíliába kijutnom, Erasmus-szal
elmegyek Portugáliába, Lisszabonba, oda is jelentkeztem.
Egy szó, mint száz, ez most a fő projekt,
nagyon szeretném, ha sikerülne. Az egyetem dönt majd februárig, hogy
kiküldenek-e (ez több szempont alapján dől el: eddigi jegyeim, portugál nyelvi
szintem, kutatási terv, stb.), aztán továbbítják a jelentkezésemet a brazil
egyetemnek, és ők május/júniusig válaszolnak, hogy felvesznek-e. Augusztusban
indulnék valószínűleg, és azt még nem tudom, mikor jönnék vissza, mert ott
júliusig tart a félév (Brazíliában fordítva van, télen van a „nyári” szünet),
de itt Lyonban júniusban kéne megvédenem a diplomamunkámat – itt a mester-szak
első évében is kell ilyet csinálnunk. Majd kiderül.
 |
| itt egy kép a városról, a Google-n találtam |
Egyelőre nagyon örülök, hogy sikerült
beadni a jelentkezést, most már nagyon valószínű, hogy jövő ilyenkor Curitibában (vagy Sao Pauloban) az élet
című blogot fogom írni, és egy számomra teljesen új kultúrát fedezek fel. Mostanában
alig tudok másról beszélni, rengeteg brazil videót nézek, brazil zenét hallgatok,
azóta nem vártam valamit ennyire, mióta jelentkeztem ide, Lyonba. A jövőm
most úgy néz ki, sínen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése